FIGYELEM!!!!!!!

Új webhelyre költöztem! Kattintsatok ide.
Az elejétőlnkezdve ki fogom tenni a dolgolat. A facebook csopi viszont megmarad.

Lara<3

Verseny

Most nem új fejezetet hozok,hanem egy hírt.
Neveztem egy blogversenyre,három kategóriában 😀
A legjobb író
Legjobb fanfiction
Legjobban kidolgozott karakter
Még nem fogadták el a jelentkezést, de nagyon izgulok ^^
A legjobb író kategóriában majd szavazni kell,remélem számíthatok rátok, “Ruta fanok”

Lara<3

7.fejezet I.

Hát,itt is van a kövi rész…
Nagyon hozzáfűzni valóm nincsen, talán csak annyi,hogy elérkezett a várva-várt megmérettetés…na de majd mindent megláttok. A véleményetekre továbbra is eszméletlenül nagyon kíváncsi vagyok! Nem tudom,hogy tetszik-e,hogyha nem írjátok meg…Na de csapjunk is bele!
________________________
Mindenki itt van. Várják az ő idejüket. Azt a tizenöt percet,ahol megtudják mutatni mit tudnak,és erre pontot adnak a Játékmesterek. Most megy be az Ötödik Körzet lány Kiválasztotja. Még 11-en vannak előttem. Tizenötpercem lesz bemutatni mit tudok. Thresh előbb túl lesz rajta,mint én,ugyanis a fiúk mennek be előbb. Hátradöntöm a fejemet a szék támlájára. Most ismételten elfogott a honvágy, szívem szerint hazáig rohannék. Vagy ami egyszerűbb lenne, a földön fekve visítozva sírnék. De nem lehet. Kűzdenem kell. Addig,amíg csak bírok. Katnissre és Peetára pillantok. A fiú szemében ismételten látom azt a csillogást,ahogyan Katnissre pillant. A lány viszont annyira közömbösen néz rá… Amikor Threst hívják be,elfog a rettegés. Szívem vadul kalimpál,ennek ritmusára dobol a vér a fülemben. Ezen múlik az életem. Tizenötperc,és én jövök. Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy vajon mibe vagyok a legjobb. Az ehető növények? A fára mászás? A parittyázás? Rengeteget gondolkodtam,és egyszercsak meghallottam a nevemet. Beszólítottak. Hátrapillantottam a Tizenkettesek fele,majd elindultam. Az ajtó kinyílott,és megpillantottam a Játékmestereket. Ereimben megfagyott a vér. Rám néztek,majd sóhajtottak. A fegyverekhez szaladtam,majd felkaltam egy parittyát,és köveket. A fákhoz indultam,és mászni kezdtem. Olyan magasra másztam amennyire csak bírtam, felállok egy villás elágazáshoz, kisétálok egészen addig,amíg elbír az ág. Innen pont rálátok a a bábukra,amiken a céltáblák vannak. Kettőt fejbe dobok. Átugrok a legközelebbi fára, még magasabbra mászom,majd újra előveszem a parittyákat. Egyet szintén fejbe dobok,egyet pedig karon. A következő fa legalább négy méterre van tőlem. Ha ezt megcsinálom, akkor büszke lehetek magamra. Ekkorát még sosem ugrottam. Még három kövem van. Tervem megváltoztatom,és inkább visszafordulok az előbbi fához. Ugrás közben célzok,és dobok a parittyámmal. Amint megkapaszkodok a fa ismerős erezetében,hallom is a kő koppanását. Felmászok a lombsátor takarásába,és elfütyülőm a dalocskámat,pusztán tiszteler adásból,majd nagy levegőt veszek,és az előző fára röppenek vissza. Itt van a nagy ugrás,amitől egy kicsit megijedek. A villás elágazás,amin állok,szinte teljesen egyenes,látszik rajta,hogy mesterséges. Húsz-huszonnöt centi  széles,lábam játszva elfér rajta. Az ág vége előtt harminc centivel kezd elvékonyodni. Mennyi időm van még? Tik-tak-tik-tak. Ketyeg az órám. Döntenem kell. Megcsináljam? Vagy inkább nem kéne? Mi lesz ha leesek és megsérülök? A főjátékmester, Seneca Crane köhint,ami egy kis energiát,s bátorságot ad. Futásnak iramodok a faágon,majd elrugaszkodok a nagyon vékony része előtt. Métereket repülök-édes Istenem,ne hagyj cserbe! Magamban imádkozok,miközben még mindig lendületben vagyok. A gravitáció vészesen húz lefelé,próbálok még lendületet adni magamnak,de a levegőröl nem bírok elrugaszkodni. Hatalmas erővel csapódok be a fa oldalához,szorosan átkarolom,nehogy leessek. A fára nézek-ahol az előbb voltam. Lejjebb ugyan,mint az ág ahonnan elrugaszkodtam,de sikerült átugranom. Megkapaszkodok egy kiálló ág kezdeményben,és felhúzom magam. Amikor olyan magasan vagyok,mint az előbb- legalább hét méter magasan- átugrok a falra. Megkapaszkodok a téglákba,és oldalasan kezdek mászni. Elmászok a Játékmesterekig, megállok előttük.  Integetek nekik,majd a következő pillanatban megfordulok és elugrok. A levegőben megpördülök-szaltónak is lehetne nevezni-és talpon érkezek. Elmosolyodok, és épp ekkor megszólal egy duda.
– Elmehetsz.-mondja Seneca. Elégedetten megfordulok,és kisétálok.
*
A lift felfele szálít,miközben agyalok. Azon,hogy mennyi pontot érhez ez a kis előadás. Ide-oda ugrándoztam, és elhajítottam pár követ. Félek. Ha kevés pontot kapok,nem lesznek támogatóim, de legalább a Hivatásosak is leszállnak rólam. Nem foglalkoznak azokkal,akik ötnél kevesebb pontot kapnak. Bár,azok rendszerint a Viadal előtti vérfürdőben életüket vesztik. Miután a lift megáll, a szobámna indulok,azonban Seeder és Chaff megállít.
-Na,hogy ment,Ruta?-kérdi új mentorom. Megvonom a vállam.
– Nem elég jól. – motyogom.

Könnycseppek szántották végig puha arcbőröm, ahogyan arra gondoltam,hogy nem sokára megkapom a pontszámomat. Nem sokára kezdődik. A műsor, ahol minden egyes versenyző megtudja a pontszámát. Félek. Nagyon,nagyon. Tizenkét pontot lehet összességében kapni, de a maximum-tudtommal- csak tíz volt eddig. Senki soha nem kapott tizenegy,vagy tizenkét pontot. De ha valaki kapna,biztos,hogy egy Hivatásos Kiválasztott lenne. Én annak is örülnék,ha egyáltalán négy,vagy öt ponttal megszánnának. Már csak pár perc. Chaff ráparancsol Threshre,hogy azonnal jöjjön ide. Morcosan bár,de kivánszorog. Nem látom az izgalmat a szemében. Mintha egyáltalánnem lenne kíváncsi a pontszámára. A televízió bekapcsol,és megjelenik benne Ceasar Flickerman,hogy elmondja a pontszámokat. Az Első,Második,Negyedik Körzet Kiválasztottjai,szokásukhoz híven 9-10 pontot kapnak. Az Ötödik Körzet Női Kiválasztottja ötöt. Ennyit bírok megjegyezni. Thresh arcképe villan a képernyőre,majd alá egy szám. 9. Ennyit kapott,pedig nem is Hivatásos.
– Gratulálok!-mondom. Bólint. Én lelkesebb vagyok mint ő,szó se róla.
– Köszönöm. – válaszolja. Az én arcom jelenik meg a nagyméretű tévén. Mutató és hüvelyk ujjam mindkét kezemen összekulcsolom. Kérlek!-fohászkodok. Arcképem alatt megjelenik a pontszámom. Lélegzetem elakad,könnyek buknak ki a szememből. 7 pont. Örömömben felpattanok,és ugrálni kezdek. Időközben Thresh is felállt,szóval ő volt a legközelebb ahhoz,hogy meg tudjam ölelni. Erősen átkaroltam a derekát,először tétovázott,majd ő is megölelt. Felvett az ölébe,és úgy tartott mint egy kisbabát. Nyakát szorongattam. Anya is látta. Ginny is. Melani is. És a többiek is. Hét pontot kaptam. Boldogságom szárnyal,szó szerint szárnyakat növesztettem magamnak. Thresh lerak,ugyanis jönnek a Tizenkettesek. Peeta pontszámát pont nem láttam,de Katnissére visszatértem a normális viselkedésemhez. A lány arca alatt megjelenik a 11-es szám. Szám és szemem hatalmasra kerekedik, köpni nyelni nem tudok. Mit csinálhatott,hogy elérte azt,amit a Hivatásosaknak sem sikerült? Szám még hatalmasabb mosolyra húzódott. 7 pont. A hetes szám vilózott a szemem előtt, boldogságom az egekbe szökött. Az otthoniak tudják,hogy nem vagyok annyira esetlen,és a támogatók is tudják. Felpattanok,és ugrálni kezdek
 Beszökdécselek a szobámba, és nagy lendülettel ráugrom az ágyra. Mosolygok,magamhoz szorítom a párnámat. Nem bírok tovább feküdni,felkelek,és az erkélyemhez megyek. Ujjaimat az erőtérhez tapasztom. Furcsa bizsergés járja át, de ez még jobbaj megmosolyogtat. Az utcákon még mindig puccosabbnál puccosabb emberek sétáltak. Egy kisfiú,aki olyan hat éves lehetett, mutogatni kezdett felém. Egészen közel volt,ráadásul még kiabált is.
– Ott vannak,mami! Ott vannak!- húzza meg anyukája szoknyáját. Ő válaszol rá valamit,de olyan halkan suttog,hogy nem lehet érteni.
– Versenyezzetek! Öljétek meg egymást! Öljétek meg egymást! Nyerjen a legerősebb!-rikoltozza felém. Az anyukája hangosan felnevet. A boldogságom alább hagy.
Öljétek meg egymást!- viszhangzik fejemben a mondat.

Lara<3

Közérdekű közlemény!!!!!!!

Úgy gondolom,hogy beindítsam a blogon úgy igazándiból az életet,létrehoztam egy facebook csoportot,amit itt találtok—–>
https://m.facebook.com/groups/817561534994269?ref=bookmark
Aki akar,bátran csatlakozhat. 🙂
Itt minden fejezetet megosztok,mindent mindent,mindemt ami itt a blogon törtènik,
Aki szeretne ezekről infót kapni,az mindenfélképpen kapcsolódjon 🙂
Szóval,hajrááá :*
U.i.:a kövi fejezet íródik….

Lara<3

6.fejezet II.

Íme,itt a következő rész. Ha elolvastad a díj című bejegyzést,akkor már tudod mi történik,ha nem,akkor nem spoilerkedem el 🙂
__________________________
Miután észhez térek, megtörlöm az arcomat,és a könnyektől vizes kezemet a ruhámban. Elengedem Kísérőmet,és két,három,négy,öt mély levegőt veszek.
– Köszönöm.- suttogtam.
– Ugyan. Nincs mit megköszönnöd. Sőt,inkább dühösnek kéne lenned,amiért idejuttattalak. – mondta megbánó hangon. Erre eddig nem is gondoltam. Ezért utáltam az elején? Mert ő tehet arról,hogy itt vagyok? Lehet,de megbocsájtottam. Ez volt a sorsom,és végig kell vinnem.
– Most először érzem magam nyomorultan azért,mert kihúztam valakit. Eddig sosem éreztem,sosem érdekelt, hogy mi történik azokkal a Kiválasztottakkal akik bekerülnek az Arénába. Akiket én küldtem a halálba. Vérbeli Kapitóliumi voltam. De te…te megváltoztattál. Emberi érzéseket váltottál ki  belőlem. Úgy sajnálom kicsim.- ölel át újra.
– Ez volt a sorsom. Nem a te..- kezdem. Nem mondhatom,hogy nem az ő hibája. Hiszen az. – Megbocsájtok. – ez volt a legelfogadhatóbb mondat,ami eszembe jutott. Nem is haragudtam rá igazán,csak egy kicsit. De ha ez kell ahhoz,hogy boldog legyen,akkor kimondom hangosan is.
– Jól van. – mosolyodik el. – Gyere vacsorázni. Holnapra jó formában kell lenned. – felállunk,és az ebédlőbe indulunk. Ekkor egy fehér köpenyes férfi ront be,és félre hívja Leilyát. Ő pedig int,hogy menjek enni. Leülök,és egyedül neki állok falatozni. Mikor már épp megettem a répalevesem,Thresh lép be mögötte Leiyla igazgatja a parókáját.
– Mit akar? – kérdi morcogva a Körzettársam.
– Ülj le. – parancsolja. Hangja kemény, hideg,elutasító. – Új mentorotok lesz.- mondja,mire eszeveszett köhögésbe kezdek,ugyanis félre nyeltem a kandírozott barackomat.
– Hogy micsoda?- kérdem két köhögès között.
– Zarah meghalt. – szemem elkerekedik,ahogy meghallom amit mondott. Meghalt. Miért? Thresh szája elkerekedik.
– Szívrohamot kapott. Ma. Ezért volt itt az orvos. – még mindig nem fogtam fel egészen amit mondott. Zarah meghalt.
– Ki lesz az új mentor?- vonta fel dús, vastag szemöldökét Thresh.
– Seeder és Chaff. Chaff Thresé,Seeder pedig Rutáé. Nem is értem miért nem hozták ide őket! – fonta keresztbe karjait Leiyla. Most egy részem elveszett. Na,nem azért,mert imádtam Zarahhot,hanem mert vele már viszonylag össze szoktunk. És akkor is meghalt egy ember. Zarah Roseé meghalt,itt a Kapitóliumban,a Viadal peremén. Mondjuk,jobb most,mint akkor amikor már az Arénában vagyunk. Seeder. Nem tudom mikor nyert,nem tudom,hogy kedves-e. A Tizenegyedikből jött-ez nyilvánvaló. Kutatok a memóriámban,de nem jut eszembe. Semmi az ég világon. Chaffről annyit tudok,hogy az egyik keze csonka.
– Mikor érkeznek? -kérdezem. Thresh előrehajtja a fejét,és megtámasztja az asztalon.
– Holnap reggelre itt lesznek. – mondja Leiyla. Belapátolom a kajámat,majd repetázok. Miután ez is eltűnik bevánszorgok a szobámba,ledőlök az ágyra. Arcom a párnámba temetem. Szemem elől eltűnik a sötétség, és az Arénában vagyok. Egy hatalmas tenger,homokos tengerpart. A fémlapok a hullámok között emelkednek ki. A bőségszaru a víz alatt van. Miután letelt a hatvan másodperc,megszólal a rajtpisztoly, a Negyedik Körzet Kiválasztottjai belevetik magukat a vízbe. Körbe pillantok. A part harminc méterre van innen. Beleugrok én is a vízbe,és a part fele veszem az irányt. Nem tudok úszni,jut eszembe. Kapálózok,próbálok erőt venni magamon,és lekűzdeni a hullámokat,amik egyre erősebbek és erősebbek lesznek. Testem elgyengül,egyre erőtlenebbül csapdosom magam körül a vizet. Próbalok visszaugrani a fémlapra,de már ez sem sikerül,ugyanis valami lehúzza a lábam. A víz tetejébe markolok,de nem sikerül megtámaszkodnom semmiben. Testemet egyre lejjebb és lejjebb nyeli el a sötétség. Oxigénem elfogyott,szám kinyílott,szememet csípi a víz. A fulladás kegyetlen halál. Megtelik vízzel a tüdőm,mert levegőért kapkodok. De ez nem levegő. Kegyetlen víz. Ami életet ad,de pillanatok alatt el is veheti azt. Egy erőtlen sikítás hagyja el a számat. Majd felébredek. Zihálva veszem a levegőt,ami beáramlik elfáradt tüdőmbe. Nyugi. Nyugodj meg. Nagyokat sóhajtok. Este van. Ruhám hozzám tapad. Nem zuhanyoztam. Felkelek,és oda tapogatózok a  villanyt kapcsolóhoz. Ahogy fény tölti be a sötét szobát,szememet elvakítja egy pillanatra. Miután visszanyerem látásomat,a zuhanyzóba megyek. Lezuhanyzok,hajamat is megmosom,majd belebújok a pizsamámba,majd az ágyamhoz megyek. Lehunyom a szememet,és amint az öntudatlanság mérleghintája lefele billen újra megjelenik lelki szemeim előtt a tengeri Aréna,és a mutáns,ami lehúz a mélybe. Szemem felpattan,és inkább a plafont nézem. Az éjszaka további része álmatlanul telik el. De inkább a fáradság,mint az a szörnyű álom. Lassan, és nehézkesen, de elérkezett a reggel. Egy nagy nap. A nagy nap,ahol megmutatjuk a Játékmestereknek mit is tudunk. És amikor megkapjuk Threshel az új mentorokat. Vajon milyenek lesznek? Nem is értem,hogy miért nem jöttek el. Hiszen ők is mentorok. Nem értem a Viadal szabályait. Vagyis,igazából egyet értek: ölj,hogy èletben maradj. Ez az egy,iratlan szabálya van. Valamint,a tiltott kanibalizmus. Álmosan kászálódok ki a pihe-puha ágyból,ami nem akar elengedni,szinte fogva tart. Most igazán tudnék aludni. A tükörben egy fáradt kislány néz vissza rám,hatalmas lila karikákkal a szemei alatt,haja mint a széna kazal, szája szomorúan és nyúzottan görbül lefele. Megmosom az arcom és a fogamat,majd felöltözök. Nyolc óra van amikor kimegyek a konyhába. Mindenki ott van még Thresh is. Seeder és Chaff az asztal jobb oldalán foglalnak helyet,Leiyla mellettük az asztalfőn-ahol eddig Zarah ült-Thresh pedig a lehető legmesszebb húzodik tőlük. Leülök a Körzettársam mellé, és Seedert pásztázom a tekintetemmel. Amikor ő is rám néz lesütöm szememet,és inkább a zsömlémet figyelem.
– Ruta,Thres,ők itt Chaff és Seeder. Ők lesznek a mentorotok. -mutat be minket kísérőnk. Köszönünk egymásnak,majd folytatjuk csendben a reggelit. Nem beszélünk,egészen addig,amíg a második zsemlém el nem fogy.
– Az este sikítottál. – töri meg a csendet Leiyla. Bólintok.
– Rosszat álmodtam. – pirultam el. Nem tudom,hogy szoktam-e beszélni álmomban,ugyanis eddig senki sem mondta. Erre pont itt kezdem el ezt a sikítozás dolgot. Anya ilyenkor odahívott volna maga mellé,átkarolt volna,és puszilgatott volna addig,amíg el nem alszok. Itt pedig…magamra vagyok utalva. Seeder el kezd valamit magyarázni arról,hogy ők nagyon jól ismerték Zarahhot. Seeder Viadalán például amikor már csak egy nővel maradt,szerzett neki Kötelet,ezzel sikerült csabdába csalnia a Második Körzet női Kiválasztottját. Belegabalyodott,és a nyakánál fogva felhúzta egy fára. A nő fuldoklott. Először élvezte a szenvedését,mivel a Körzettársát borzasztóan megkínozta. 13 éves volt, és Jhosuanak hívták. Letámadták,és apró vágásokkal vágták fel az ereit,és hagyták elvérezni. Miután megunta, inkább leszúrta egy késsel,mert már haza akart menni.  Megborzongtam. Thresh képes lenne megbosszulni engem? Amikor az óra fél tizet üt, véget vetünk a beszélgetésnek, és a szobánkba vonultunk. Gyorsan összekészülök,és a lift fele veszem az irányt.
– Ruta. – szólít nevemet egy ismeretlen hang. Megpördülök a tengelyem körül,és meglátom Seedert,a magas nőt,amint ott áll előttem.
– Miben vagy a legjobb? – kérdi. Nem válaszolok. – Nem kell elmondanod,ha nem akarod. Csak annyit szeretnék,hogy tedd azt,ami a legjobban megy,hogy minél magasabb pontot érj el. – legugol elém. Bólintok. Majd megfordulok,és a lifthez vonulok.

Lara<3

Díj

Hát…Nem hiszek sem a szememnek, sem semmimnek. 😀 Ruta története megkapta az első díját 🙂 Köszönöm szépen Evelin Korlnak

Itten van a blogja 😀

http://ol4olo3.blogspot.hu/2015/05/dij.html

Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van

2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat

3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról

5.) Válaszolj 12 kérdésre

6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban

7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.

8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged.

9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat

Ha beszállsz a díjrendszerbe, kérlek, mindig gondoskodj arról, hogy a link Dorothy oldalára vezessen, ha valaki nem értené, az is tudjon tájékozódni.

12 dolog A halál árnyékában-ról:

1.még csak a prológus van fent

2. meglepődtem már az elején

3. Azt gondolom meghalt Annie

4. Emmát a barátja ölte meg

5. Szépen, letisztultan fogalmaz

6. Nagyon meglepően csavargatta az eseményeket

7. Hirtelen érkezett el a lényeg

8. Annie a főszereplő

9. Nem tudjuk meg egyenlőre, hogy találkozik-e a nővérével halála után

10. A szüleiről sem tudunk meg semmit

11. Emmát verte a barátja

12. Emma barátja börtönben volt.

12 dolog a saját blogomról:

1. Suzanne Collins siker regénye alapján írodott

2. Ruta a Tizenegyedik Körzet lakosa

3. Fürdés közben kaptam ihletet az írásához

4. Nagyon megérintett a kislány sorsa

5. Érzékeny, kedves, megértő

6. Imádom írni

7. Első olyan “irományom” ahol jelen időben írok

8. A dizit nem bírom megcsinálni

9. Ezért egy sablon a fejléc

10. Ez a sokadig blogom, de még egyet sem vittem végig

11. Zarahhot kitaláltam, és azért- SPOILER JÖN!!!!- öltem meg, mert eszembe jutottak a Tizenegyedik Körzet mentorainak neve

12. Szeretnék ezután mégegy sztorit elkezdeni, ugyanilyen témában

Válaszok Evelin kérédseire:

1. Nagyon 🙂

2. Elküldted a linket, a díjjal kapcsolatban

3. Biztos.

4. Mint Annie Cresta 😀

5.Nagydarab , izmos, helyes

6 Szerintem ez így jó,. ahogy van

7.Nem

8. Tetszik. Mert megfogott Annie története

9. Igen

10. Lehetnee

11. Ez is lehetneeeee

12. Sőt, ez is lehetneee 😀

Kérdéseim:

1. Miért kezdtél el olvasni?

2. TEtszik a történet?

3. Ki a kedvenc általam alkotott szereplőd?

4. Kinek a szemszögéből olvasnál továbbra is ilyen történetet?

5. Hogyan találtál rám?

6. Szereted az Éhezők Viadalát?

7. Ha igen, emellett még mi(k) a kedvenc könyveid?

8. Hogyan képzelted el Ruta édesanyját?

9. Mi a véleményed Keyláról?

10. Mi a véleményed arról, hogy Ruta meghalt?

11. Ruta és Prim jóban lettek volna?

12. Mitetszik a legjobban a történetben?

Akik kapják:

Daughter of Hope (Prim’s Story 2) http://primstorythg.blogspot.hu/

Panem lángokban

Az első Nagymészárlás

Born to love, born to die

Többet sajna nem olvasok. Nos, mutassuk meg mégegyszer Evelin blogját: http://ol4olo3.blogspot.hu/2015/05/dij.html

És mégegyszer köszönöm :*

6.fejezet I.

Ez a fejezet nyugisabb lett. Igazságszerint akartam egy olyan részt,ahol igazán be lehet látni Ruta fejébe,és megérthettük,hogy min is gondolkozik. Kíváncsi vagyok,hogy tetszik-e,szóval írjátok meg 😉 A vége nekem nagyon bejött-már ha szabad ilyet mondanom a saját írásomra 😀 Szerintetek milyen lett? 🙂
______________________
Az mai edzés szintèn kifárasztott. Nem bírom én ezt! Viszont rájöttem,hogy parittyával nagyon ügyesen célzok. Szinte sosem tévesztem el a célt.  Lehuppantam a kanapéra,és sírtam. Az idegeim tönkrementek,mindenki lenéz, fáradt vagyok,félek,ráadásul hiányoznak az otthoniak. Nagyon,nagyon nagyon! A sós könnyek patakokban folytak arcomon. Zokogtam,úgy mint amikor megtudtuk,hogy apa már…nincs itt velünk. De ő egy jobb helyen van. Ahol nincs Viadal,ahol nem éhezik. Nem kell halálra dolgoznia magát,és egész nap láthat minket,akárhányszor letekint a mennyből. Mert én hiszem,hogy van menny. Ahol fènyesség jár át. Van elég enni és innivaló. Angyalok vigyázzák minden léptüket. És már ő is egy angyal. Csak mi érezzük ilyen nyomorultan magunkat miatta. Hogy nem ölelhetem át,akkor amikor akarom. Anyát szeretném. Hogy itt legyen velem,megvígasztaljon,átöleljen,letörölje a könnyeket az arcomról,és azt mondja: “Egy nagylány nem sír ilyen butaságok miatt.” De ez nem butaság. Ez a kőkemény, vörös valóság. Hány gyereknek kell még meghalnia? Hány ártatlan élet ér véget, hány család lesz csonka? Mennyi életet olt ki ez az átkozott Viadal? Mennyi vért és emberáldozatot követel a Kapitólium? Mennyi síró édesanyát és édesapát akar látni Snow? Ezer kérdés,de egy a válasz. Vagy harcolsz a Viadalon,és meghalsz,vagy megölnek,mert nem küzdesz eléggé. Vagy Avoxot csinálnak belőled,ha elárulod őket. A Kapitólium vért akar láni. A lakosok show-t akarnak. A lakosok összetört szíveket kívánnak. Hát megkapják. Én,megesküszöm,hogy megkapják. Olyat,amit évtizedek múlva is emlegetni fognak. És ha ehhez meg kell halnom,ám legyen. Feláldozom magam. Igaz,ez fájni fog. Fájni fog az otthoniaknak. És nekem is,de ez attól függ,hogy hogyan halok majd meg. De majd apával leszek,ez vígasztal az egészben. Hiszem,hogy van menny. Miért ne lenne? Még mindig zokogok,a párna már tiszta víz. Leiyla ront be,látszólag idegesen. Letörlöm a könnyeimet,de nem sikerül időben. Szája sarka lefele csúszik,és gondolkodás nélkül odaül mellém,majd átkarol. Szorosan a mellkasához simulok,és átvetem kezeimet a nyakán. Nem egy anyus ölelès,de megteszi. Szorosan kapaszkodok bele. Talán ő az utolsó ember,akit valaha megölelek. Válla vizes lett a könnyeimtől,amik még mindig potyognak. Nem akarok meghalni.
– Nem akarok meghalni.- suttogom,de amint kimondtam megbántam. Leiyla arcán is végig gördül egy könnycsepp. Még szorosabban ölel magához,olyannyira,hogy kiszorítja belőlem a szuszt.
– Kűzdened kell. Muszáj. Érted?-mondja,majd erősen megfogja a vállam. Bólintok,két szipogás között,de szerintem fel sem fogtam mit mondott. Egyedül egy mondat kattogott az agyamban. Nem akarok meghalni. Nem akarok meghalni! Fel kell idéznem mit mondott,hogy tudjam mit ìgértem meg. Kűzdened kell- Ez biztos benne volt. Mit is jelentenek ezek a szavak? Kűzdeni. Kűzdeni fogok. Nem akarok meghalni,és ehhez kűzdenem kell. Menni fog. Erőt merítek majd ebből. Ebből,hogy van valaki innen,a Kapitóliumból,aki nem akarja,hogy az Arénában végezzem be,és ez nagyon nagy energiát ad. Talán nincs mindenki ellenem. Talán van,aki segít,és ha nem is lesznek támogatóim,akár ő maga vesz nekem egy kulacs életmentő vizet,vagy esetleg valami fertőtlenítőt,nehogy egy seb öljön meg. Bízok benne,és talán már barátomnak tekintem. Ahogy vígasztal,egyre jobban megnyugszok. Nem mondunk semmit,csak ölel. Olyan szorosan tart a karjaiban,mint aki fél elengedni. Mint aki nem akar elengedni. Mint aki az élete árán is képes lenne védelmezni.
Az emberek furcsák. Furcsa a viselkedésünk,furcsák a viselkedésre adott reakcióink. Keyla első ránézésre szimpatikus volt. Leiyla viszont egyáltalán nem. Most ez megfordult. Keyla egy vérbeli Kapitóliumi. Igaz,eddig Leiylára is ezt hittem. Nem akarom megkedvelni,mert egyel több embert írhatok fel a listámra. Arra a listámra,akik gyászolni fog. Csak abban reménykedek,hogy nem marad bosszú nélkül a halálom. Valaki megteszi azt,amit én megakarok tenni,csak nem merek. Valamit,ami megrendíti ezt az egész rendszert,ami évente 23 gyereket kíván. Ami évente 23 gyászoló,és elkeseredett családot jelent.
Csak egy valaki lehet boldog a családjával-már amennyire boldogíthatja a tudat,hogy megölte egy csomó sorstársát. Egyszer a suliban a győztesekről tanultunk. Megkellett tanulni a nevüket,és hogy melyik Körzethez tartoznak. Megtanultam,noha mára már csak a legjelentősebbeket tudom. Finnick Odair. A legfiatalabb nyertes. A Negyedik Körzetből.
Annie Cresta. Szintén a Negyedikből. Mindenki azt mondja,hogy megőrült.
Zarah Roseé. Tizenegyedik Körzet. Harminchetedik Viadalon nyert,tizennyolcévesen. Mára mar igazi vénségnek számít.
Johanna Mason. Hetedik Körzet, egy balta volt a halálos fegyvere.
Haymitch Abernathy. Második Nagy Mészárlás,Peeta és Katniss mentora. Ezen a Viadalon kétszer annyi gyereket küldtek az Arénába. Nem hiába,hisz Nagy mészárlás volt. Eddig hetvenhárom év alatt meghalt 1679 gyerek. Ha ehhez még hozzáadok 23-at, az 1702. Ennyi család nem él már ugyanolyan életet. Ennyi gyerek halt meg ártatlanul.  Igazságszerint,mindegyik győztest tiszetelem- azon kívül,hogy embereket öltek. Emiatt mélyen megvetem őket. De hát,nem tehettek mást. Odabent mindenki megváltozik. Sikerült végig csinálniuk ezt a borzalmat, legyőzték a vetélytársaikat. Embereket öltek. Kezdem úgy érezni,nem vagyunk többek az állatoknál,egy cseppet sem. Öljük egymást,és nem tehetünk ellene. Vajon én képes leszek ölni? Kétlem. Nem. Nem. Nem! De ahhoz,hogy túléljem,muszáj lesz. Volt olyan nyertes,ki nem ölt? Nem. De nem is leszek győztes. Fel adom…meghalok. Elfogadom. Újabb könnyek szöknek a szeme
be.  Kűzdened kell!-harsan a fejemben Leiyla Thomson utasítása.
Kűzdened kell. Muszáj. Érted?

Lara<3

5.fejezet II.

Íme,itt van a következő fejezet részlet. Nagyon szépen köszönöm a komidat Evelin Korl(okkal mondhatlak,az egyik legaktívabb tagnak) Remélem tetszeni fog ha igen,akkor hagyj nyomot:lájkolj,vagy írj kommentet.       Nem szaporítom tovább a szót. Iit is van 🙂
___________________________
Leiyla a lift fele vezetett engem és Threst,viszont az ajtaja előtt megállt.
– Hallotátok a mentorotokat. Innentől magatokra vagytok utalva. Sok sikert,kedveskék. – megpuszilta az arcomat,és bátorítóan nézett Threshre. Beszálunk a liftbe,és a Kiképzőközpont földalatti kiképzőtermeibe megyünk. Még olyan nyolc perc lehet tíz óráig amikor leérünk. Thresh egyből félrehúzódik egy sarokba,és morcosan mered maga elé. Én is próbálok a legtávolabb maradni a többi Kiválasztottól. Már csak Katniss és Peeta hiányzik. A rongyon,amit a hátamra erősítettel a 11-es szám látható. Ismét meglátom az Első Körzet lány Kiválasztottját. Haja most két copfba fogva lóg vállára. Zöld szeme rikítóan pásztázza Körzettársát. Megvető fintor ül ajkaira amikor rámpillant. Lesütöm a szemem,és egy könnycsepp gördül az arcomon. Ebben a pillanatban megérkeznek a Tizenkettesek. Ráerősítik a hátukra a rongyot,majd megállnak. Mind körbe állunk,és a vezető kiképző beáll elénk. Atala a nő neve, nagyon magas,és rendkívűl izmos. – Szabadon mehettek kedvetek szerint az állomások között. Minden állomáson mást sajátíthattok el. Amennyiben valaki harcba keveredik valamelyik másik Kiválasztottal,annak rendkívüli következményei lesznek. – mondja,majd felolvassa mik és hol találhatóak. Hol az Első Körzet lány kiválasztottját bámulom,hol Katnisst. Néha pedig odanézek ahol a Körzettársam található. Atala elenged minket. A Hivatásosak a fegyverekhez mennek. A többi Kiválasztott lézeng egy kicsit,majd ők is elvonulnak valahova. Várakozok egy kicsit,amíg mindenki elfoglalja a helyét. Az ehető gyümölcsökhöz senki sem ment. Ott az én helyem. Alig láthatóan lopóztam oda. Leültem a székre,és vártam az oktató tanácsait,utasításait. Először képeket mutatott,és magyarázott hozzá. Egy-két új információt tudott csak mondani,a legtöbbet mind tudtam.
– De ne feledd. Az Arénában,csak azt edd meg,amiben biztos vagy. Amit még nem láttál,meg se kóstold.- bólintok. Most új képeket mutat,és meg kell mondanom,hogy ehető-e vagy sem. 30-ból 29-et eltalálok. De az az egy a vesztem. Ezután taktikát változtatok. Megfigyelő leszek. Megpillantok egy hatalmas növényt. Háromszor magasabb mint én,szélességre is szintén így van. Beállok mögé. Így pont rálátást nyújt a Hivatásosakra. De mindenkit meg kell figyelnem,hogy tudjam kivel is van dolgom. A Kettes Lány,akit Clovenak szólítottak,hihetetlenül jól használja a kést. Öt dobásból kettő a szívbe,három pedig a fejbe megy általába. Glimmer,az Egyes lánynak az íjj az egyik kedvező fegyvere,de korántsem bánik vele olyan jól,láttam nála ügyesebbet. A z Egyes fiú és Kettes fiúk szinte mindenhez értenek. Viszont Catónak a Kettes fiúnak a dárdahajítás az erőssége. Az Ötödik Lány Kiválasztottja,rendkívűl okos. Annyira,hogy az már félelmetes. Thresh a súlylökésben jó, és a dárda hajítás is megy neki egy kicsit,de azért van csiszolni valója. Bár,szerintem a boxzsák püfölése megy neki a legeslegjobban. A közelharcban nem lesz gondja. A délelőtt rendkívűl hamar telik el. Betolják a zsurkocsin az ételt,és elveszem azokat,amiket a legszimpatikusabbak. A Hivatásosak együtt esznek, Viszont a többiek még a Körzettársaival sem beszélnek,vagy vegyülnek. Ez alól a Tizenkettedik Körzet Kiválasztottjai kivételek. Peeta és Katniss. Vajon félnem kell tőlük? Elfogyasztom az ebédemet,de közben végig őket bámulom a szemem sarkából. A fiú èpp lelkesen magyaráz valamiről,miközben kenyerekkel babrál. Majd visszadobálja őket a kosárba. Egyszercsak a lány felnevet,majd a fiú is folytatja. Aztán Katniss kezd el mesélni. Talán barátok? Nem kerüli el a figyelmemet a srác szemében bujkáló fény,a csillogás,ahogyan Katnisst nézi. Megmosolyogtat ez a gondolat. A délután ugyanolyan gyorsan telik el,mint a délelőtt. Most viszont elhatároztam,hogy gyakorlom a tűzgyújtást. Nem sikerül elsőre. Sem másodikra. Akárhányszor magyarázza az oktató,sehogy sem akar összejönni. Aztán,akkor amikor épp feladnám,egy szikra ráhullik a kupacba rakott fákra. Örömömben felugrok, és tapsikolni kezdek. Majd a tűz elé ülök,és csodálom a művemet.

Gyönyörűen lobognak a lángok,mardossák,nyaldossák a fákat,amik szép lassan elszenesednek. Az okató leönti egy vödör vizzel,megelőzve a komolyabb baleseteket. Egy kicsit szomorú vagyok,mert olyat vettek el-ismét- tőlem,amièrt megdolgoztam,amiért foggal-körömmel kűzdöttem. Az edzés végèn fáradtan szállok be a liftbe. Leiyla,Zarahhal ül az asztalnál,és esznek. Meg sem vártak minket.  Thresh felkap három zsömlét,és egy tál mártogatós szószt,majd a szobájába vonul. Én,pedig leülök. Nagyon megizzadtam,és el is fáradtam,ezért gyorsan belapátolom a vacsorám,lefürdök,és pár perc alatt mély álomba merülök. Reggel később kelek, hihetetlen gyorsasággal öltözök fel, eszem meg a reggelimet,így várhatok egy órát amíg elkezdődik a kiképzésem második napja. Ma már a liftig sem kísér el minket a kísérőnk, sőt,arra is felhatalmazást kapunk,hogy külön menjünk,ha már egyszer külön készülünk. Folytatom a megfigyelést. A Hetes fiú rendkívül ügyesen állít csapdát,míg a Hármas lány a menedékhely építéshez ért. Egy falhoz simúlva állok,kezemet kissè eltartom magamtól. Katnisst, és Peetát figyelem,miközben lándzsát hajítanak.
– Azt hiszem,figyelnek bennünket. – súgja a fiú Katnissnek. Rám pillant. Szürke szemeiből sajnálat tükröződik. Peeta dob, ő pedig egy másik dárdáért nyúl.
– Ha jól emlékszem Ruta a neve. – súgja ismét halkan. De én hallom. Hallom,közel állok hozzájuk,de ők azt hiszik nem hallom. Jól emlékszel. Ruta vagyok. Mosolygok. Normalis körülmények között odamennék hozzájuk,és bemutatkoznék. De a körülmények nem nevezhetőek normálisnak,egy cseppett sem.Tovább beszélgetnek,azonban most nem erre figyelek. A kettejük kapcsolata köt le. Vajon,mit érezhetnek egymás iránt? A lányban egy csepp keserűséget vélek felfedezni,ahogyan néha Peetához szól. Elmegyek. Csak most pillantom meg a fákat. Hatalmas műfákat,a terem jobb szélén. Odarohanok és mászni kezdek. Nem érdekel a többi Kiválasztott,csak a fák. Lassan mászok,próbálok ügyetlennek tűnni,de nem tudok nem jól fára mászni. Amint felérek az első ághoz,belecsimpaszkodok,és felhúzom magamat. Könnyű vagyok,hozzászoktam a bogyóevéshez. Talán ez lesz a reményem: megpróbálok a fákon maradni. Ha lesznek fák. Vagyis,nem satnya kórónak kinéző,fának nem mondható izék. Igazi,nagy lombú,égigérő fák. Amik menedéket nyújthatnak nekem,amiken kitudom húzni egy darabig. Túl kell élnem. Ginnyért,Melaniért,Luisaért,Amandla-ért,Carlosért,és anyuért. Belegondolok,milyen jó lesz majd gazdagnak lenni,egy kicsit sem nélkülözni. A Győztesek falujában lakni, nap mint nap zuhanyozni,akkor enni,amikor csak kedvem szottyan. Árugrok a legközelebbi ágra,és az Egyes Körzet Kiválasztottjait nézem. Szerencsétlenek. Megúszhatnák ezt az egész öldöklést,de még is itt vannak. Lefogadom egyiket sem húzták ki. Önkéntesként jelentkeztek. Ha megúsztam volna,akkor én lettem volna  alegboldogabb. Bár a mi Körzetünkbe is lennének ilyen bátrak! Talán akkor nem lennék itt. Biztos lett volna valaki,aki önként jelentkezik helyettem. Vagy ha olyan nővérem lenne,mint Katniss. Biztosan nem hagyta volna,hogy én legyek az,aki megkűzd ebben a halálos játékban. Ami igazából,egy valóságshow. A Kapitóliumi emberek helyében is szívesen lennék. Szép-olykor túl csicsás- ruhák,kellő mennyiségű étel és ital,nagy házak, és ami a legfontosabb: nincs Viadal. A Kapitóliumi gyerekeknek nem kell részt venniük ezeken a szörnyűségekben. Az elnöknek van egy unokája. Nem tudom,hogy a kislány szülei hol vannak,de Snow elnök mindene a lány. Szó se róla,biztos megváltoztatná a szabályokat,ha az unokája élete múlna rajta. Himbálózok egy jó vastag,és hosszú ágon,majd egy erősebb lendülettel felpördülök az ág felső részére. Hupsz. Ezt nem kellett volna. Körülnézek,hogy ki látta,de senki nem figyelt. Hiába,ők nem megfigyelők. Az az én szerepem. Az ág végéhez sétálok,ami már elég vékony. Egy normál súlyú gyerek alatt minden bizonnyal leszakadt volna. Azért,szerencse,hogy én vékony vagyok. Leugrok. A nap hátralévő részébe, hol egyedül lézengek,hol pedig Katnissékhez csatlakozok. Szimpatikusak. Úgy érzem,tőlük nem kell félnem.

Lara<3

5. fejezet I.

Nos,mint láthatjátok,mostanról két (vagy három) részre szedek egy fejezetet. Túl hosszúak,és túl gyorsan fogynak…:/ Szóval,mostantól 2 részben jönnek,csak hogy tovább borzoljam a kedélyeket :*
___________________
Reggel Leiyla kelt,hat órakor. Nem akarja,hogy lemaradjunk a Kiképzés bármelyik percéről. Álmosan kászálódok ki az ágyamból,miután Leiyla Thomson kivonlult a halótermemből. Levetkőzök,és beállok a zuhany alá. Már egészen megtanultam kezelni ezt az izét. Felöltöm magamra a kiképző ruhát. Reggelinél egyedül a kísérőnk van jelen. Pompás. A reggeli zsemle,rengeteg felvágottal,kecskesajttal, és forrócscokival. Isteni ízek kavarognak a számban,ízlelő-bimbóim bevannak zsongva. Egymás után nyelem a finom falatokat,majd leöblítem a forrócsokival. A tejszínhab rajta marad a szám szélén.
– Olyan vagy mint egy cica- hápogja Leiyla, és megböki az orromat hosszú ujjaival. Elmosolyodok. Ez az első őszinte mosoly amióta itt vagyok. Zarah jön be, és lehuppan a székre. Thresh is követi összeráncolt homlokkal. Semmi kedve sem volt idejönni.
– Na. – dörmögi a mentorunk. – Szóval a taktika. Messze maradtok egymástól,nem beszéltek. A képességeitek rejtettek maradnak. Ennyi. Én a részemről a témát lezártam. – horkantja. Megforgatom a szemem.
– Mi?- kérdi a Körzettársam.
– Mit mi?- haborodik fel Zarah.
– Ennyivel a sorsunkra hagy? Ennyi erővel kiírhatná a homlokunkra,hogy Öljetek meg! – csap az asztalra. Ezzel teljesen egyet értek.
– Meg kell tanulnotok önállóan dönteni. Ott is magatokra lesztek utalva. De nyugodjatok meg: én,mindent megteszek,hogy támogatókat szerezzek nektek. Maradjatok titokzatosak. Ez lesz a taktikátok,vagy ha jobbnak látjátok, ha felfeditek magatokat….áldásom rá. – emeli fel a kezeit feje mellè. Áldása rá. Na,kössz.
– Az edzés tízkor kezdődik. – kottyant bele Leiyla Thomson. Minek keltett fel hatkor? Szemeim majd leragadnak,ahogy az utolsó korty forrócsokit megiszom.
– Akkor,èn még alszok eggyet. – jelentem ki.- Hisz,a fontos dolgokat már elmondta. – ezzel felállok az asztaltól. Szobámba megyek. Újra levetkőzök,és bekapcsolom a zuhanyzót. Leülök a meleg csempére,és élvezem,ahogy a víz mossa a testem. Nagyon megkedveltem a zuhanyzást. Ha tehetném az egész napomat itt töltenèm- na meg a konyhába.
Mik az erősségeim? Ezen gondolkozok,hiszen ezeket nem szabad felfednem. Az ehető növényekben verhetetlen vagyok. A harcban…na,abban nem. Egyáltalán nem tudok harcolni,mondjuk nem is szándékozok egyetlen egy embert sem megölni. Ez barbárság. A fákon fogok tanyázni,nagy valószínűséggel,úgy talán kihúzhatom valameddig. A fák,ahol otthon érezhetem magam, a fák, ahol elfelejtem ezt az egèszet. Vagyis,elfelejthetném,ha nem tudnám,hogy azok nem is igazi fák. A fák lombkoronája,ami az otthonomra emlékeztet. Amik a nyugalmat sugározzák. Amiket imádok.  Márha egyáltalán lesznek fák. Térdemre hajtom a fejemet. Nem tudom mennyi ideje gondolkodhatok,de a következő percben Keyla ront be a fürdőbe. Mit keres itt? Nem szólok,csak várok,amíg el nem mondja magától,hogy mit akar.
– Először is. – néz rám. – Állj fel gyorsan. Megfázol.
– De meleg a csempe. – vágok vissza. Megrázza a fejét,szóval engedelmesen felállok.
– Én már a ruhádon gondolkodok,amit az interjún fogsz viselni. – somolyog.
– Minek? -vetem oda foghegyről. – Hisz addig van egy csomó időnk.
– De egy ruha elkészítése nem megy egyik pillanatról a másikra. Már a tervek meg is vannak, és elkezdték a munkálatokat. Nagyon édes leszel. – mondja  a túlbuzgó stylistom. Keserűen elmodolyodok.
– Csak ezt szerette volna? -kérdezem. Bólint.
– Meg még annyit,hogy kezdj el öltözni. Mire megszárad a hajad,az rengeteg idő. És már csak egy óránk van a kezdésig. – jelenti ki. Hatkor felkeltem. Fél hétig lezuhanyoztam,és felöltöztem. Hétig ettem. Most pedig már kilenc óra van. Mintha a Kapitóliumban gyorsabban szállna az idő, mintha teljesen más időzónába lennènk. Mintha egy óra fél órának felelne meg valójában. Kivánszorgok,és ledőlök az ágyamra. Törölközőbe csavarom a hajamat,hogy ne legyen vizes az ágyruhám. A nap, besüt a hatalmas ablakon, megmelengeti a bőrömet. Újra az otthoniakra gondolok. Jaj,ha én meghalok…Ginnynek is fel kell iratkozni tesszeráért. Majd, utána Melaninak is. És így tovább. Feltéve,ha túl élik addig. Bár,én az ez évi tesszera adagukra feliratkoztam, szóval a havi gabona és olaj mennyiség megvan nekik. Csak addig húzzák ki valahogy…Ha nem én nyerek,Threshnek kell. Hiszen,nekik ez lesz a legjobb. Biztos vagyok benne,hogy megszánja őket valamivel. Másnem a maradékával. Az időm ketyeg,és mire megszáradt a hajam, az óra elütötte a fél tizet. Fél óra. Újra magamra kapom a ruhámat, de testem le van lassulva. Hiába akarok gyorsan végezni, kétszer olyan lassú vagyok,mint máskor. Miután nagy nehezen magamra rángatom az edzőruhám,nagyot sóhajtok. Újra hanyat vágom magam az ágyom. Majd kimegyek a nappaliba,és a változatosság kedvéèr ott helyezkedek el. Szeretném elmesélni azt,amit most érzek,de senkinek sem mondhatom el. Az érzés egyre csak nő és nő bennem,elhatalmasodik,és úgy érzem mindjárt megfolyt. Valaki kiabálására leszek figyelmes.
– Meg fog halni. Leiyla értse meg! Nem menthetem meg. Akkor meg igazán mindegy,hogy a Viadal eleji vérfürdőben,vagy esetleg később. Vagy tévedek?
– Igen,téved Zarah. Ezt a kislányt várják haza! Az utolsó reményük a túlélésben…
– Ez a kislány. Tudom!- ordítja Zarah. Rólam beszélnek. Ha a szobámba lennék,akkor is hallanám. Hallanám,hogy teljesen elkönyveltek vesztesként. Nem. Nem fogok…nyerni. De nem adom fel. Nagyon magas pontszámot kell adniuk. És akkor talán sikerül…egy darabig.
– És akkor hagyná,hogy az utolsó reményük is odavesszen? Hogy csak egy kèp legyen az égen? – értetlenkedik Leiyla. – Nagyon megkedveltem. Ha egyedül kell támogatókat szereznem,meg  teszem. Meg fogom tenni. Nem hagyom,hogy meghaljon.
– De meg fog, azt Isten szerelmére.- felállok,és lassan odasétálok. Szúrós szemmel nézek a mentoromra. Aki egyből a vesztesek listájára írta a nevemet. Vagyis a Tizenegyes Lányt. Ott is leszek. Csak nem mindegy mikor.
– Ruta…hallottad? – kérdi bátortalan hangon a kísérőm. Bólintok.
– De kezdődik az edzés. Mennünk kell,nem de?- kérdezem elszánt hangon. Nyerni akarok.
Tíz perc. Mire odaérünk,még várnunk kell majd,de ott akarok lenni. Minél előbb.

Lara<3

Elmaradás

Elég régen(négy nappal ezelőtt) hoztam az új részt,de van egy kis elmaradásom.
Még meg kell írni. Ez a fejezet annyira nem akar elkészülni, hogy az már nekem fájdalmas. Természtesen nem hagyom abba a rörténet írását,de vasárnapnál előbb nem lesz 😦 Sorry.
De azért mentségemre legyen,felvettek a suliba,ahova jelentkeztem :mrgreen::mrgreen::mrgreen::),és sokat kellett tanulni Majd pótolok mindent.
Addig is nagy ölelés nektek ❤:

Lara<3